Chapter Three

Niall szemszöge:

De amint meghallottam az üzenet rögzítőt úgy gondoltam muszáj lesz jönnöm...

Hiányoztatok, nagyon.  Nori a legjobban, hiszen tudod, hogy össze voltunk nőve.
-Igen. Főleg amikor vihar volt. Mindig együtt aludtatok. Tudod  Norina  megváltozott. Már csak a sportoknak és a tanulásnak él. Zenét nem hallgat, csak azt amit Ő maga ír, és kottázik le. összezuhant. Ez ellen még Mira sem tudott tenni, s cserben hagyta. Mira is egyike lett a Doriszt imádó talpnyalóknak.
-Szegény Manó. Imádtam a nevetését. minden. Annyira rossz így látni. -alig mondtam ki ezt. Norina kezdett el üvöltözni.
-Nee ,  ez fáj. -csak ezt kántálta, majd lassan elcsillapodott.   A szív ritmusa lelassult. Alig dobogott.  Nem  hagyhat itt.  Azonnal hívtam egy nővért aki hozta a  dokit is.
-Mi lehet a probléma?-kérdeztem
-A szervezete kezdi feladni a harcot.  Csak reménykedni tudunk, hogy nem lesz semmi probléma és a kisasszony napokon belül felébred.
-Köszönöm doktor úr!-mondtam.
-Anya én kimegyek egy kicsit nem baj?
-Nem dehogy menj csak.

Kimentem a kórház kertjébe és felhívtam Liamet. Tudtam, hogy rá bármikor számíthatok. Miután Danielle megcsalta én is mellette voltam.
-Szia -szóltam bele a kagylóba miután felvette a  telefont.
-Szia ! Na hogy van Norina?-kérdezte Liam- A srácok üdvözletüket küldik.
-Most beszéltem a dokival. A szervezete kezdi felmondani a szolgálatot. Csak reménykedni tudunk, hogy felébred pár nap múlva.
-Jézusom. Bármi is legyen én ott vagyok melletted. Ha gondolod odamegyek hozzád, hogy ne legyél egyedül. 
-Azt megköszönném.  Figyelj intézz el mindent nyugodtan majd küldj egy sms-t hogy melyikkel jössz ,és kimegyek eléd.  De most visszamegyek a Manóhoz.
-Rendben menj csak. Üdvözleted küldöm a szüleidnek.
Amint végig mondta bontottam a vonalat. Majd visszamentem a kórterembe.
- Ha gondoljátok menjetek haza nyugodtan. fürödjetek le meg egyetek . én itt maradok mellette.
-Rendben, de ha bármi van megint azonnal telefonálj!-adta ki az utasítást anya.
-Rendben. Szeretlek titeket-mondtam és megöleltem a szüleimet . Anya arcára adtam egy puszit.
A szüleim elmentek.
Én pedig leültem az ágy mellé és halkan elkezdtem  beszélni. Tudom hülyeség, mert állítólag nem hallják. De nekem jól esik.
-No kicsi húgocskám sajnálom,hogy nem kerestelek. Kérlek Nagyon szépen kérlek kelj fel! hiányzol-alig tudtam elmondani, mert elkezdtek folyni a könnyeim. Utoljára talán akkor könnyeztem amikor úgy volt, hogy nem vettek be az X -faktorba.
-Majd anyáék is visszajöttek.
-Volt valami?-kérdezte anya
-Nem csak beszéltem hozzá.
Majd újra Norinához fordultam.
-Norinácska kérlek . Már nagyon hiányzol. Minden szentre aki az égben van kérlek ébredj fel. Többet nem kérek csak azt,hogy láthassam azokat a gyönyörű szemeket és a mosolyod.
-Majd újra sikítozott. Én nem bírom ezt látni, ezért úgy döntöttem , hogy elmegyek. kiszellőztetem a fejem.
kimentem a kórházból és csak szeltem az utcákat, miközben azon imádkoztam, hogy felkeljen a húgom.
Majd megálltam egy ház előtt. Miráék előtt.
Becsengettem.
Mira anyukája nyitott ajtót Janette.
-Szia Niall mi járatban errefelé?
-Csókolom. Mirához jöttem itthon van , habár már késő éjszaka van úgy gondolom tudnia kell arról, hogy a legjobb barátnője kórházban van 1 hónapja.
-Dorisz kórházban van?
-Nem nem Dorisz. Hanem a húgom Norina.
-Mit csinált ?
-Elütötte egy részeg kamion sofőr ami miatt a teljes baloldala összetört..
-Jézusom. add át neki üdvözletemet.
-Remélem még át tudom adni.
-Miért?
-Kómában van és a szervezete kezdi felmondani a szolgálatot.
-Elmondok egy imát érte. Reggel pedig Mirának is mondom, hogy látogassa meg.
-Köszönöm. most viszont mennék. Bocsánat a zavarásért.
-Szia. És köszönöm, hogy szóltál.


-Visszamentem a kórházba. Leültem az ágy mellé. Anyáék az ablakhoz mentek. Egyszer egy nyöszörgő hangot hallottam.
-Kaphatok vizet?-kérdezte Norina.
 -Édesistenem dejó,hogy felkeltél!-mondtam majd óvatosan megöleltem.